Vagány az, aki azt csinálja, amit szeret

Száz év vagány

Szonja és a minden

2020. június 25. - llbalazs

Minden elkezdődik valamikor. Az biztos, hogy ehhez a kezdéshez, szükséges egy pillanat, amikor a dolgok szinkronba kerülnek egymással.

A mikor – visszanézve, különböző távlatokból, változhat.

Sőt minden változhat.

Talán amikor a minden és a változás került szinkronba Szonja életében, akkor született meg a Szinkronmódszer.

Szonja – igazából dr. Hollósi Szonja. Három gyermekes, waldorfos anyuka, a francia irodalom és nyelv tudora. A Szinkronmódszer megalkotója.

 szoni.jpg

Szonja mindig szeretett nyelvet tanulni. Örömet okozott neki. A motiváció mindig más volt, a módszertan is. Főleg, amikor már tanította is. Izgalmas, hogy 15 éves korától tanította is a francia nyelvet. Röpke 19 évig.

Végül is addig tanított nyelvet, amíg nem jött a Szinkronmódszer. Mert azóta inkább a módszer átadására koncentrál. Az átadás más, mint a tanítás – bár lehet a kettő szinkronban. Ahogy ő fogalmaz: nem kiemelt célom sem az eddig tanított nyelvekben tovább fejlődni, sem új nyelvet tanulni, így nem lennék túl hiteles a nyelvtanításban sem. Így inkább konferenciákat szervez. Nyelvtanároknak. Nyelveken szólunk címmel.

Nem csakhogy nem tanít már, de vallja a Nobel-díjas Richard P. Feynman nézetét, mely szerint: tanítani felesleges, kivéve, ha hiábavaló. Így inkább hallgat, és várja a kérdéseket, kéréseket.

Szóval egyszer csak ott volt a Szinkronmódszer.

Ez a módszer egy tanítási módszer, az, hogy nyelvtanulásra, vagy nyelvtanulás miatt jött létre az Szonja nyelvtanári előéletének köszönhető. Volt nyelvtanítási tapasztalata, biztos módszere a nyelvtan tanításához, saját eszköztára, amivel kiváló eredményeket ért el. És felismerte, hogy kell a nyelvi ismereteken túl, a tanuló célját, motiváltságát, és egyéni igényeit is figyelni. Ehhez jött még az anyaság – akkor még csak két gyermekkel – amiből kiderült számára, hogy a gondoskodás is élete része. Kellett egy forma és egy név. Ez lett a Szinkronmódszer. Majd csatlakoztak kollegák – ekkor már biztos volt benne, hogy működni is fog, amit elképzelt. És szükség volt még minőségi időre a teljes kidolgozásra. Így kész is volt a siker szellemi része.

Ki kell térjünk a névre.

A szinkronicitás ebben a felfogásban azt jelenti, hogy a siker, az aha-élmény, a szép és jó pillanatok akkor következnek be, amikor a képzelet és az valóság szinkronba kerül. Például, elképzelem, hogy egy olasz tengerparti faluban a sarki fűszeressel önfeledten beszélgetek a magyar gulyás receptjéről olaszul, de olyan könnyedén, mint ha mindig is az lett volna az anyanyelvem. És ez a kép attól lesz valóság, hogy

-  valóban az illető képzelte el, és attól, hogy

- ezek után valóban tesz is érte.

Hogy mit, mennyit, mikor és hogyan, az nem mindegy, erre ad válaszokat a Szinkronmódszer. És egyszer csak elkövetkezik a nagy pillanat, amikor megtörténik az, ami a képzeletben volt.

Mindez a jungi állítások továbbgondolása, mert a hangsúly azon van, hogy a véletlen egybeesés szándékosan is előidézhető, és a módszer praxisában a nyelvtanulót ebben a megfelelő hozzáállással és szakértelemmel segítik.

 

A módszer megszületésében Szonjánál szerepet játszott a tudomány kötelékében eltöltött évei mellett, egy teljesen más, analógiás világnézet. Az asztrológia szellemiségének elsajátítása, az analógiás gondolkodás megismerése nem csak egy új nyelvet adott Szonjának, hanem alapkódot egy radikálisan más tanítási módszer tökéletesítéséhez.

Mondhatnánk, hogy ez minden.

Erre Szonja biztos kedvenc idézetét hozná Denis Diderot-tól: Tout change, tout passe, il n’y a que le tout qui reste. Minden változik, minden elmúlik, csak a minden marad.

Ez Szonja MINDENE.

Tanulni, tanulni, tanulni

Ragoncs Géza

Géza nagyon jó fej. Koncentrált, de laza. Évtizedek óta vezető. Tagadja, de karizmatikus.

Szerinte tanulta. Mert tanulni mindig szeret – újat.

Vezérigazgató helyettes volt. Most meg újra startupper – ahogy világ életében volt. Csak akkor még nem így hívták.

Nézzük hogy lesz, valakiből Magyarország egyik legnagyobb vállalatának vezérigazgató helyettese?

 rg08.jpg

Géza gyermekkorában egy gitárra vágyott.

Így indult a sztori.

A szülők nem támogatták a zenei karriert. Így végül erősáramú mérnökként diplomázott. Igaz közben lett gitár is, meg majdnem feladása a mérnöki tanulmányoknak a konzi miatt.

Géza az erősáramot erős kényszerpályának élte meg. Így az első lehetőségnél, a nyolcvanas évek közepén, mikor indult a számítástechnika – a szolnoki lakótelep távhőellátását programozta. Könyvekből tanulva a programnyelveket.

Később úgy látta, ha számítástechnika, akkor ki kell menjen Németországba, így megtanult németül.

Windows 1.1.

Itthon csak hírből ismerték. De tényleg. Nem volt itthon.

Persze kellett hozzá egy új programnyelv – könyvesbolt, aztán irány München.

A külföldi lét újraélesztette a zenélést. Három év múlva már profi programozóként volt újra itthon szintetizátorral, ami a mai napig megvan.

Hihetetlen hőskori programokat írtak az Pető Intézetnek például. Készítettek számviteli, raktározási, telekommunikációs programokat is. Amihez Géza mindig megtanulta az adott szakmát, hogy pontosan értse, mit kell egy olyan nyelvre lefordítson, ami aztán segíti a felhasználót.

Évek múltak így, míg rájött, hogy nem akar még egy szakmát megérteni, átlátni.

És ebben a pillanatban indult el a vezérigazgató helyettesség felé.

Rájött, ha nagyobb szabadságot szeretne, nagyobb felelősséget kell vállaljon, és kezébe kell vegye az irányítást. És elkezdett vezetői pozíciókra pályázni. a másik út a saját cég lett volna, ami hosszan stabilizálta volna a különböző szakmák megtanulását – így érthető, hogy nem ezen indult el.

Végül is ezek voltak az igazi startupper évek. Tényleg nem így nevezték akkor. Innováció volt.

A vezetőség szakmai szabadságot adott. A projekteket ő irányította. Igyekezett a lehetőségeket bővíteni, a munkatársait kreativitásra ösztönözni. Elkezdett még tudatosabban dolgozni az ügyekért.

Közben megszületett első lánya, és valahogy a zenélés abbamaradt. Érthető, az érzelmeit máshova koncentrálta.

Így került, az akkor kimagasló teljesítményű számítástechnikai céghez, projektigazgatónak, már a menedzsment tagjaként. Kollegái akkor így jellemezték: aki az ügyekért él.

Hatalmas fordulatként a cég beleolvadt egy multiba. Géza vezérigazgató helyettes lett.

Belül megmaradt startuppernek. Formálisan pedig mást kellett csináljon. A feszültségek visszavitték a gitárhoz, a zene szabadságához.

A juttatási csomagban nem volt gitár – vett egy zöld PRS-t. És lett zenekar is – Lost and Found.

Úgyse hiszitek el, mit szeretett legjobban a vezérhelyettesként Géza.

Tanulni.

Egy ilyen felsőfokú vezető olyan támogatásban részesül egy ilyen cégtől – a legjobbakat tudják megfizetni. Tréningek, workshopok, coachok.

Négy évig tartott.

Utána olyan szabadságot kapott vissza, amit a pályája elején szeretett volna elérni. Rengetegen akartak vele találkozni. Hónapokra előre tudta kivel fog munkaebédelni. Az addig, hétköznapokon, gyorsan, és egyedül elköltött ebédek – melynek rítusához ragaszkodott, egyetlen kis pihenőnek a vezérigazgató helyettesi mindennapokból – hirtelen érdekes emberekkel teltek meg, és hosszabbak lettek.

Végül egy orvosi startupot választott. Ott lett újra startupper. Most már névlegesen is.

 

Géza végigtanulta a karrierjét. Az egyetlen feleslegesen megtanult az erősáram maradt. Ez így nem igaz – hiszen itt tanulta meg azt a szemléletet, hogy mindig meg kell tanulni valamit, ami előbbre visz. Hogy ezt adott idő alatt kell megtegye. Saját maga felügyelete alatt. Hát innen a projektszemlélete.

Mivel az etalont a megtanult, leellenőrzött dolgok jelentik számára – észre se veszi, hogy frontember lett. Ő úgy élte meg, hogy végig a takarásban lelkiismeretesen az éppen aktuális projekten, az ügyért dolgozott.

Most a vagányság frontemberi arcát tanulja. Új zenekart alapította nemrég. Midsummer Fusion.

rg05.jpg

Szóval, volt, hogy milliárdos stratégiákban, irányokban döntött. Közben megmaradt másokra odafigyelő vezető. Ehhez kell alázat, áldozat. És Géza mindig meghozta az áldozatot, és alázatosan megtanulta, amit kell. Az ügyért. És ezt értékelték annyian olyan nagyra, hogy csúcsvezető lett.

 

Rock’n’Roll két gyerekkel

Neumann-Bódi Edit

tsz11.jpgAz egyik legkedvesebb, legodafigyelőbb cégvezető, akivel találkoztam. Nyugodtsága, mosolygása, közvetlensége mindig olyan családias hangulatot áraszt. Azonnal.

Hogy jön ez össze a Tikkadt Szöcskével?

Aminek neve, már valami szokatlant, izgalmasat sejtet.

És ha megkóstolod, akkor egy kerek íz, egy finom harmónia, izgalmas utóízzel.

Mondhatnánk semmi extra, végül is ilyennek kell legyen egy üdítőnek.

Na de lássuk az utat, ami ide vezet.

tsz07.jpgAz üdítőitalok életérzést képviselnek – a mai reklámvilágban mindenképpen – ha iszod az maga a Rock’n’Roll. Ki lehet Edit kedvenc Rockabilly előadója? Hol lapul benne ez a lázadás?

 

A Szöcske története szerelmi sztori.

Volt egy német fiú, aki találkozott egy magyar lánnyal. Nevezzük őket Editnek és Martinnak. Martin élelmiszertechnológiát tanult az egyetemen. Annyira fontos lett számára Edit, hogy Magyarországra költözött, a Bosch-nál vállalt munkát, de nem hagyta nyugodni régi vágya, az élelmiszergyártás. Mit lehet kezdeni ezzel a szituációval – nyitott egy éttermet.

Eddig pár alapvető momentumot veszek észre – Martin akkora bizalommal volt Edithez, hogy otthagyta szülőföldjét; valamint mikor feladta állását, és vállalkozni kezdett Edit volt bizalommal döntése iránt.

A vendéglátó rögtön megérlelte a kóla gondolatát. Ne csak a nagy világmárkák, legyen itthon is hazai gyártású, mint Németországban a Fritz. Szóval fejébe vette, hogy lesz világszínvonalú magyar kóla.

tsz010.jpg

Gondolom, élelmiszeripari mérnökként a termék megalkotása, a gyártási folyamatok megtervezése, a helyi élelmiszertechnikai jogszabályok figyelembe vétele – hatalmas energiát kívánt.

Biztos volt egy pont, mikor kész volt. El tudom képzelni az örömöt. Biztos hívta Editet, vitt haza belőle. És igazán már csak a név kérdése maradt. Mi legyen a neve?

Természetesen valami magyar név kell. Ez Edit feladata volt. Lista született. Ezen szerepelt először a Tikkadt Szöcske.

tsz03.jpg

Képzeljük el a szituációt. Martinnak elmagyarázni ennek az összes kulturális, szójátéki vonatkozását.

Addigra Martin már beszélt magyarul – biztos sokat kérdezgette barátait, ismerőseit a magyar üdítőital fogyasztás szokásairól. Megtudta, hogy ha gyermekkorunkban sokat ittunk, akkor azzal rémisztgettek, hogy béka nő a hasunkban. Mein Gott, Frau Frosch – gondolta – kezdjünk inkább a Szöcskénél.

Viccet félretéve – mekkora bizalom kell ahhoz, hogy egy ilyen nevet adjon életünk párja annak a terméknek, amire hosszú távon családunk anyagi biztonságát tesszük fel?

Ez így leírva nem tűnik nagyon bonyolultnak. Mégis három év kellett hozzá.

tsz041.jpg

Edit, ahogy azt a poszt elején írtam, egy kedves, bizalommal teli cégvezető. Ezt megőrizte a mai napig. Ebben hisz – az őszinte, bizalmon alapuló üzleti kapcsolatokban. Ilyet alakított ki cégének az Italműhely Kft-nek. Így szeret élni. Biztos tudná sorolni, hogy mennyien éltek vissza ezzel. Az ő szemszögéből elkoptak, elmaradtak azok, akik nem értékelték az ő hozzáállását.

Tavaly Edit határozott úgy, hogy nem megy vissza dolgozni a Corvinusra. Szóval már teljesen a Szöcske oldalán dolgozik. Ez az egyetlen, amit hibának tart a Szöcske történetében, hogy voltak pillanatok, amikor nem tudott teljes gőzzel beleállni. Ez is érdekes – ha hibáról beszél, akkor az mindig a sajátja.

tsz09.jpg

Van, aki tapasztalati úton lesz vagány. Nem veleszületett tulajdonság.

Összefoglalva: a Szöcske egy párkapcsolat bizalmi faktorának eredménye. A személyes támogatás, a másikban való hit, a másokban való hit – ez a Szöcske sikerének a kulcsa.

És mi Edit kedvenc rock'and'roll slágere? Born to be Wild. Ezek után kíváncsian várjuk, milyen italt hoz még nekünk az Italműhely – reméljük lázadósat.

 

süti beállítások módosítása