Géza nagyon jó fej. Koncentrált, de laza. Évtizedek óta vezető. Tagadja, de karizmatikus.

Szerinte tanulta. Mert tanulni mindig szeret – újat.

Vezérigazgató helyettes volt. Most meg újra startupper – ahogy világ életében volt. Csak akkor még nem így hívták.

Nézzük hogy lesz, valakiből Magyarország egyik legnagyobb vállalatának vezérigazgató helyettese?

Géza gyermekkorában egy gitárra vágyott.

Így indult a sztori.

A szülők nem támogatták a zenei karriert. Így végül erősáramú mérnökként diplomázott. Igaz közben lett gitár is, meg majdnem feladása a mérnöki tanulmányoknak a konzi miatt.

Géza az erősáramot erős kényszerpályának élte meg. Így az első lehetőségnél, a nyolcvanas évek közepén, mikor indult a számítástechnika – a szolnoki lakótelep távhőellátását programozta. Könyvekből tanulva a programnyelveket.

Később úgy látta, ha számítástechnika, akkor ki kell menjen Németországba, így megtanult németül.

Windows 1.1.

Itthon csak hírből ismerték. De tényleg. Nem volt itthon.

Persze kellett hozzá egy új programnyelv – könyvesbolt, aztán irány München.

A külföldi lét újraélesztette a zenélést. Három év múlva már profi programozóként volt újra itthon szintetizátorral, ami a mai napig megvan.

Hihetetlen hőskori programokat írtak az Pető Intézetnek például. Készítettek számviteli, raktározási, telekommunikációs programokat is. Amihez Géza mindig megtanulta az adott szakmát, hogy pontosan értse, mit kell egy olyan nyelvre lefordítson, ami aztán segíti a felhasználót.

Évek múltak így, míg rájött, hogy nem akar még egy szakmát megérteni, átlátni.

És ebben a pillanatban indult el a vezérigazgató helyettesség felé.

Rájött, ha nagyobb szabadságot szeretne, nagyobb felelősséget kell vállaljon, és kezébe kell vegye az irányítást. És elkezdett vezetői pozíciókra pályázni. a másik út a saját cég lett volna, ami hosszan stabilizálta volna a különböző szakmák megtanulását – így érthető, hogy nem ezen indult el.

Végül is ezek voltak az igazi startupper évek. Tényleg nem így nevezték akkor. Innováció volt.

A vezetőség szakmai szabadságot adott. A projekteket ő irányította. Igyekezett a lehetőségeket bővíteni, a munkatársait kreativitásra ösztönözni. Elkezdett még tudatosabban dolgozni az ügyekért.

Közben megszületett első lánya, és valahogy a zenélés abbamaradt. Érthető, az érzelmeit máshova koncentrálta.

Így került, az akkor kimagasló teljesítményű számítástechnikai céghez, projektigazgatónak, már a menedzsment tagjaként. Kollegái akkor így jellemezték: aki az ügyekért él.

Hatalmas fordulatként a cég beleolvadt egy multiba. Géza vezérigazgató helyettes lett.

Belül megmaradt startuppernek. Formálisan pedig mást kellett csináljon. A feszültségek visszavitték a gitárhoz, a zene szabadságához.

A juttatási csomagban nem volt gitár – vett egy zöld PRS-t. És lett zenekar is – Lost and Found.

Úgyse hiszitek el, mit szeretett legjobban a vezérhelyettesként Géza.

Tanulni.

Egy ilyen felsőfokú vezető olyan támogatásban részesül egy ilyen cégtől – a legjobbakat tudják megfizetni. Tréningek, workshopok, coachok.

Négy évig tartott.

Utána olyan szabadságot kapott vissza, amit a pályája elején szeretett volna elérni. Rengetegen akartak vele találkozni. Hónapokra előre tudta kivel fog munkaebédelni. Az addig, hétköznapokon, gyorsan, és egyedül elköltött ebédek – melynek rítusához ragaszkodott, egyetlen kis pihenőnek a vezérigazgató helyettesi mindennapokból – hirtelen érdekes emberekkel teltek meg, és hosszabbak lettek.

Végül egy orvosi startupot választott. Ott lett újra startupper. Most már névlegesen is.

Géza végigtanulta a karrierjét. Az egyetlen feleslegesen megtanult az erősáram maradt. Ez így nem igaz – hiszen itt tanulta meg azt a szemléletet, hogy mindig meg kell tanulni valamit, ami előbbre visz. Hogy ezt adott idő alatt kell megtegye. Saját maga felügyelete alatt. Hát innen a projektszemlélete.

Mivel az etalont a megtanult, leellenőrzött dolgok jelentik számára – észre se veszi, hogy frontember lett. Ő úgy élte meg, hogy végig a takarásban lelkiismeretesen az éppen aktuális projekten, az ügyért dolgozott.

Most a vagányság frontemberi arcát tanulja. Új zenekart alapította nemrég. Midsummer Fusion.

Szóval, volt, hogy milliárdos stratégiákban, irányokban döntött. Közben megmaradt másokra odafigyelő vezető. Ehhez kell alázat, áldozat. És Géza mindig meghozta az áldozatot, és alázatosan megtanulta, amit kell. Az ügyért. És ezt értékelték annyian olyan nagyra, hogy csúcsvezető lett.