Minden elkezdődik valamikor. Az biztos, hogy ehhez a kezdéshez, szükséges egy pillanat, amikor a dolgok szinkronba kerülnek egymással.

A mikor – visszanézve, különböző távlatokból, változhat.

Sőt minden változhat.

Talán amikor a minden és a változás került szinkronba Szonja életében, akkor született meg a Szinkronmódszer.

Szonja – igazából dr. Hollósi Szonja. Három gyermekes, waldorfos anyuka, a francia irodalom és nyelv tudora. A Szinkronmódszer megalkotója.

Szonja mindig szeretett nyelvet tanulni. Örömet okozott neki. A motiváció mindig más volt, a módszertan is. Főleg, amikor már tanította is. Izgalmas, hogy 15 éves korától tanította is a francia nyelvet. Röpke 19 évig.

Végül is addig tanított nyelvet, amíg nem jött a Szinkronmódszer. Mert azóta inkább a módszer átadására koncentrál. Az átadás más, mint a tanítás – bár lehet a kettő szinkronban. Ahogy ő fogalmaz: nem kiemelt célom sem az eddig tanított nyelvekben tovább fejlődni, sem új nyelvet tanulni, így nem lennék túl hiteles a nyelvtanításban sem. Így inkább konferenciákat szervez. Nyelvtanároknak. Nyelveken szólunk címmel.

Nem csakhogy nem tanít már, de vallja a Nobel-díjas Richard P. Feynman nézetét, mely szerint: tanítani felesleges, kivéve, ha hiábavaló. Így inkább hallgat, és várja a kérdéseket, kéréseket.

Szóval egyszer csak ott volt a Szinkronmódszer.

Ez a módszer egy tanítási módszer, az, hogy nyelvtanulásra, vagy nyelvtanulás miatt jött létre az Szonja nyelvtanári előéletének köszönhető. Volt nyelvtanítási tapasztalata, biztos módszere a nyelvtan tanításához, saját eszköztára, amivel kiváló eredményeket ért el. És felismerte, hogy kell a nyelvi ismereteken túl, a tanuló célját, motiváltságát, és egyéni igényeit is figyelni. Ehhez jött még az anyaság – akkor még csak két gyermekkel – amiből kiderült számára, hogy a gondoskodás is élete része. Kellett egy forma és egy név. Ez lett a Szinkronmódszer. Majd csatlakoztak kollegák – ekkor már biztos volt benne, hogy működni is fog, amit elképzelt. És szükség volt még minőségi időre a teljes kidolgozásra. Így kész is volt a siker szellemi része.

Ki kell térjünk a névre.

A szinkronicitás ebben a felfogásban azt jelenti, hogy a siker, az aha-élmény, a szép és jó pillanatok akkor következnek be, amikor a képzelet és az valóság szinkronba kerül. Például, elképzelem, hogy egy olasz tengerparti faluban a sarki fűszeressel önfeledten beszélgetek a magyar gulyás receptjéről olaszul, de olyan könnyedén, mint ha mindig is az lett volna az anyanyelvem. És ez a kép attól lesz valóság, hogy

-  valóban az illető képzelte el, és attól, hogy

- ezek után valóban tesz is érte.

Hogy mit, mennyit, mikor és hogyan, az nem mindegy, erre ad válaszokat a Szinkronmódszer. És egyszer csak elkövetkezik a nagy pillanat, amikor megtörténik az, ami a képzeletben volt.

Mindez a jungi állítások továbbgondolása, mert a hangsúly azon van, hogy a véletlen egybeesés szándékosan is előidézhető, és a módszer praxisában a nyelvtanulót ebben a megfelelő hozzáállással és szakértelemmel segítik.

A módszer megszületésében Szonjánál szerepet játszott a tudomány kötelékében eltöltött évei mellett, egy teljesen más, analógiás világnézet. Az asztrológia szellemiségének elsajátítása, az analógiás gondolkodás megismerése nem csak egy új nyelvet adott Szonjának, hanem alapkódot egy radikálisan más tanítási módszer tökéletesítéséhez.

Mondhatnánk, hogy ez minden.

Erre Szonja biztos kedvenc idézetét hozná Denis Diderot-tól: Tout change, tout passe, il n’y a que le tout qui reste. Minden változik, minden elmúlik, csak a minden marad.

Ez Szonja MINDENE.